A mennyei virágnak nemcsak mennyei neve van, hanem mennyei megjelenése is. Itt megtudhatja, hol a legjobb hely a virágos növény elültetésére, és hogyan kell gondoskodni róla.
"Kicsi, de szép", így jellemezhető három szóban az ég virága. Még az "istenek virága" (Dodecatheon meadina) névnek is mennyei csengése van. A vonzó kankalinnövényt hullócsillagnak vagy szárnyas csillagnak is nevezik. Alapvetően a kecses tavaszi virágzó alakja a vad ciklámenhez hasonlít.
A kreatív kertbarát ezt a kis évelőt árnyékos kertek világos részébe vagy egy tó partjára helyezi. Alkalmas későn növő lombos fák aláültetésére is.
Az istenek virága és szereplői
A kis évelő eredetileg Észak-Amerikából származik. Az erdők és a nedves rétek alapvetően az élőhelyük. A Közép-Európában elterjedt fajták a kertekben is jól szerepelnek.
Az évelő kankalin növény májusban/júniusban bontja ki gyönyörű virágait fehér, rózsaszín, piros vagy lila színekben. A kis évelő akár 20 virágszárat is képes hozni, amelyek 30 és 50 centiméter között emelkednek. Ezeken ernyőben kialakult virágzat fejlődik ki. Az egyes virágok hasonlóak az alpesi ibolya virágaihoz.
A levél nyelv alakú, sima szélű és puha – jellemző a kankalinnövényekre. Virágzás után az évelő teljesen visszahúzódik a talajba, de a következő tavasszal ismét erőteljesen kihajt.
Tippünk: Mielőtt a kis évelő gyökeret eresztene, jelölje ki az ültetési helyet, hogy a kertészkedés során ne sértse meg a föld alatti növényi részeket.
A helynek részben árnyékosnak és a széltől védettnek kell lennie
A tavaszi növény a világos, félárnyékos helyet tűri a legjobban. A rügyek tovább tartanak, ha a nap nem süt rájuk egész nap.
A tápanyagban gazdag talaj ideális. Lehet mérsékelten nedves és nem túl száraz. Enyhén savanyú kerti talaj is elviselhető. Ha azonban a hely meszes, akkor célszerű a talajt használnidolgozzon fel egy kis tőzeget. Másrészt homokkal és komposzttal a nehéz és nagyon nedves talajt a napraforgó feltételeihez igazíthatja.
A csodálatos kankalinnövény akkor válik igazán magához, ha rövid időközönként több növényt ültet árnyékos kertjébe vagy lombos fák alá. Az alapszabály a 25 centiméteres ültetési távolság vagy 12 növény négyzetméterenként.
Isteni virág öntözése és megtermékenyítése
- A növekedés és a virágzás időszakában mérsékelten öntözze meg a magy alt, hogy a talaj ne száradjon ki. Nem szabad azonban tartósan nedvesnek lennie. Hagyni kell a talaj felszínét megszáradni, mielőtt az öntözőkannához nyúlna.
Amint a kankalin meggyökeresedett, talajtakarja be az ültetési helyet komposzttal vagy levéltakaróval. Ez megtartja a nedvességet a talajban. Ettől a ponttól kezdve hagyja abba a növények öntözését. - "Etesse" az évelőt tavasszal szerves trágyával, például szarvforgáccsal vagy marhapellettel. Ez azt jelenti, hogy a termést a következő hetekre kellően ellátják.
Az isteni virág metszése és áttelelése
- A primula növények metszése alapvetően szükségtelen. Ha vizuálisan szeretné korrigálni a növényt a szegélyben, eltávolíthatja az elszáradt virágzatot.
- Bár a növény szívós, télen védeni kell a fagytól és a túl nedves időjárástól. Elegendő, ha az ültetési helyet tűkefével borítja.
Növénybetegségek és kártevők
Az ápolási hibák hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a mennyei virág gyökérrothadást szenvedhet. Ezt elsősorban a túl nedvesség okozza.
A túlzott nedvesség is oka lehet annak, hogy a gyökértetvek megtelepednek a gyökérterületen. Ezeket egyenesen vonzza a gyökérrothadás. A gyökérnyakon lévő epehólyagszerű növedékek sérülésként jelennek meg. Rendszeresen lazítsa meg a talajt, hogy a talaj felszíne mindig kissé kiszáradhasson, így elkerülhető, hogy a kártevők mélyebbre csússzanak a talajba.
A szabad szemmel alig látható tűférgek is veszélyes kórokozóknak számítanak. Az érintett növények nem fejlődnek tovább, mert a gyökerek nem tudják felvenni a nedvességet és a tápanyagokat. A növény számára nincs üdvösség. Ezt a talajjal együtt kell ártalmatlanítani a gyökér környékén.
Tavasszal a csigák gondot okozhatnak a napraforgónak. Falánkságuk mérhetetlen. Akár az egész növényt is elpusztíthatják. Megelőzésként csigakarikákat helyezhet a növények köré.
Összefoglalás: Az aszteroida egy évelő kankalin, melynek virágai vad ciklámen alakúak. Világos félárnyékos helyet kedveli, tápanyagban gazdag, jó vízelvezetésű talajjal. A növényt mérsékelten öntözik és tavasszal szerves trágyázzák. A nedvesség elviselhetetlen a hollyhock számára, mert érzékenyebbé teszi a betegségekre és a kártevőkre.