Affodill egy könnyen kezelhető évelő, lenyűgöző virágokkal és hosszú élettartammal. Az Asphodelus kevés követelményt támaszt a hellyel kapcsolatban.
Fehér virágaival és hosszú, zöld leveleivel az Asphodelus (Asphodelus) első pillantásra felismerhető. Az Európa-szerte ismert évelő növény különböző helyeken nő, és jól érzi magát Dél-Európában, valamint Dél-Franciaországban és Svájcban. Az évelő még Magyarországon is őshonos, és előszeretettel nő a különösen napos erdei tisztásokon, réteken. Ezenkívül az Asphodel kiválóan alkalmazkodik a különböző éghajlati adottságokhoz, ezért minden nagyobb gond nélkül ültethető, mind a tengerparton, mind a magas hegyekben.
Az évelő hosszú élettartama figyelemre méltó. Ideális körülmények között akár tíz évig is eltartható a kertben, így hosszú távon gazdagítja az ágyásokat és a szegélyeket. A hosszú élettartam érdekében az Asphodelnek elsősorban napos helyre van szüksége agyagos vagy homokos talajjal.
| Asphodel (Asphodelus) | |
|---|---|
| Növekedés: | hajlított, felálló kocsányú, csomós |
| Növekedés: | 30 - 100 cm |
| Növekedés: | 40 - 60 cm |
| Ütési távolság: | 40-60 cm |
| Helyszín: | V |
| Emellet: | száraz, agyagos homokos, köves |
Aszfodelvirág
A rozetta alakú levélelrendezés mellett a virágok az Asphodel egyik legszembetűnőbb tulajdonsága. A száron szőlőben vannak elrendezve, és fehér színűek. Feltűnő a viszonylag vékony, barna színű középideg. A virágok jelentős, több mint 10 centiméteres nagyságot érnek el, és ezért minden kertet gazdagítanak.
A virágok mellett porzójáról is ismert az aszfodel. A levelek hosszúra nőnek és fehér színűek, így a narancssárga virágpor itt igazán megtermelődik. Az Aszfodel virágzási időszaka májusban kezdődik és körülbelül júniusig tart. Ezt követően az évelő gyümölcsöket képez, amelyek meglehetősen nem feltűnőek. Aszfodél fejlődik a kertbenkisebb csoportokban különösen jó, bár itt figyelembe kell venni, hogy a rozetta alakú levélelrendezés miatt a növényeknek nagy helyigényük van. Jó körülmények között 40-től maximum 60 centiméter szélességűek.
Asphodel gondozása
Az aszfod egy könnyen kezelhető évelő, amely kevés igényt támaszt. Tehát nem szükséges a növényt további tápanyagokkal vagy vízzel ellátni. Hosszabb száradást is gond nélkül kibír. A hobbikertész jellemző munkája a kifakult tövek lerövidítése. Ezeket a levélrozettáig levágjuk. Vágáskor ügyelni kell a levél sérülésének elkerülésére.
Ha a virágokat nem vágjuk le, kapszulák fejlődnek ki. Ezek gömb alakúak, de alig észrevehetők. Az aszfodel könnyen kint marad télen. Itt azonban fontos ügyelni arra, hogy az évelő ne legyen kitéve a vizesedésnek, különben a gyökereket gyorsan megfertőzi a rothadás. Ideális az áteresztő talaj. Amikor beáll az első fagy, az aszfodel visszavonulni kezd.
Annak érdekében, hogy az aszfodel hosszú ideig fennmaradjon, a gyökereket fiatalon óvni kell a szélsőséges hidegtől. Ez nagyon jól működik bozótfával és fenyőágakkal.
Üld be helyesen az aszfodot – figyelj rá
Még ha az aszfodel egy könnyen kezelhető növény, amely nagyon jól fejlődik a legkülönbözőbb körülmények között, néhány különleges tulajdonságot figyelembe kell venni a kertben való használat során. Így az aszfodel csodálatosan alkalmas magányos növénynek. A virágok és levelek közötti színjáték különösen hatékony sötét háttér előtt. Használható magányos növényként nyílt tereken és ágyásokban, de ideális a sziklakertben is.
Az aszfodlát sokféleképpen lehet kombinálni. Zsályával és kakukkfűvel tökéletesen kibontakozik. Rozmaringgal és levendulával együtt is ültethető. Ha több példányt ültetünk egy helyre, fontos, hogy a 40-60 cm-es távolságot biztosítsuk, hogy az egyes évelők jól fejlődhessenek.
Az aszfodel ősszel lehullatja a leveleit. A levelek hegyesek és simák. Az évelő az őszi hónapokban nem fejleszt különösebb színezést.
Aszfodélhasználat
Az aszfodel egyes részeit ma is használják különböző területeken. Például a gyökér bevált a ragasztókban való használatra. Egyes országokban etanolgyártásra is használják. KülönlegesAz évelő nagy figyelmet élvez Korzikán. Évszázadokon keresztül mindenszentek előtt levágják a virágokat a szárral együtt, és olívaolajba mártják. Ezután az elhunyt sírja köré helyezik, és felgyújtják.