A gesztenye, legyen az vadgesztenye vagy szelídgesztenye, meglehetősen érzékeny fák. Még fontosabb a betegségek és kártevők korai felismerése és leküzdése.
A gesztenyefák (Castanea) lenyűgözőek és nagy természeti szépségűek. A gesztenyét méretük, csodálatos színű virágai és kiváló árnyékadóként való alkalmassága miatt gyakran találjuk sörkertekben, parkokban és közréteken. A gesztenye viszont csak korlátozottan alkalmas hazai kertekbe, hiszen akár 35 méteres magasságot is elér, ami nem akar kiskertbe, sőt előkertbe sem beilleszkedni. Mivel a gesztenye sekély gyökér, nem szabad túl közel a házhoz, garázshoz vagy úthoz ültetni. A koronának is kell egy kis hely, így a gesztenye nem viseli el a versenyt a közvetlen közelében lévő többi fától. És mégis, ha megfelelő méretű telkünk van, érdemes meggondolni a gesztenye ültetését - nyáron az árnyékot, ősszel a barna gyümölcsöket, amelyekkel kézműveskedhet és díszítheti, tavasszal pedig a színes virágokat. Biztosan gyorsan meg fogja győzni ennek a fának az előnyeiről?
Azonban, mint minden kultúrnövény, a gesztenye is igényel bizonyos mértékű törődést és jó védelmet a betegségek és kártevők ellen. Például a gesztenye metszésekor fontos, hogy kövesse a szükséges óvintézkedéseket és utasításokat, hogy megakadályozza a betegségek vagy kártevők behatolását a vágásokba.
Gesztenyés tények és számok
A gesztenye eredetileg a Földközi-tenger déli vidékéről és a Balkán-félszigetről származik, de már a középkorban Közép-Európában is őshonos volt. Két faj létezik, a vadgesztenye és a szelídgesztenye, amelyek mindegyikének több mint 100 alfaja van. A gesztenye akár 35 méter magasra is megnőhet – a kisebb alfajok is általában elérik a 10 méteres magasságot. A vadgesztenye akár több száz éves is lehet, és a törzs átmérője meghaladja az 1 métert. A gesztenye lombos faként nyáron bőséges árnyékot ad.A gesztenye virágai fehérek vagy pirosak – a fajok keresztezésében a rózsaszín különböző árnyalataira is rácsodálkozhatunk.
Méretük és nagyszerűségük ellenére a gesztenyefák nagyon érzékenyek a betegségekre és a kártevőkre, ha nem kezelik őket megfelelően.
A leggyakoribb kártevők áttekintése
A kártevőkkel fertőzött gesztenye gyakran erősen legyengül a fertőzés előrehaladtával. Minden korú fát érinthet. Ha észreveszi, hogy kártevők hatnak a gesztenyére, akkor a lehető leghamarabb reagálnia kell. Bár nem feltétlenül áll fenn a fa azonnali vagy gyors kihalásának veszélye, a gesztenye a kártevőfertőzés miatt sokat veszít eleganciájából, és fokozatosan a fa gyengülése is észrevehető a stabilitás hiányában. Íme egy áttekintés a gesztenyefák legveszélyesebb kártevőiről:
❍ A vadgesztenyelevél bányász:
Különösen a fehér vadgesztenye szenved súlyosan a levélbányásztól, egy kis lepkefajtától, amelynek tollas hátulja van, és mérete alig fél centiméter. Az első jelek a gesztenye leveleinek barnás elszíneződése közvetlenül a virágzás után. Ezeket a levélbányász fiatal lárvája okozza. Ez a kártevő fertőzöttség először 1989-ben jelent meg Ausztriában - azóta a lepkék Európa-szerte terjednek. Átlagosan évente körülbelül 100 kilométert mindkét irányban.
Néhány idővel a fa első fertőzése után a lombozat nagy része barna, és a levelek túl korán esnek le. Emiatt a gesztenyének már nincs lehetősége a zöld lombozaton keresztül végrehajtani a fának létfontosságú fotoszintézist - a gesztenye jelentősen legyengül, ami akár az egész fa elpusztulásához is vezethet egy hosszú levélzeten keresztül. - tartós fertőzés. A fa különösen erős gyengülésének jele a második virágzás, amely augusztusban vagy szeptemberben kezdődik. A nagymértékben legyengült fa emiatt sokat veszít erejéből.
➔ Harc:
Van néhány eszköz a gesztenyelevél-bányászok elleni küzdelemre – de ezek egyike sem engedélyezett Németországban. A levélbányászat kiirtására valóban alkalmas rovarirtó szerekben található vegyi anyagok túl agresszívak, a környezet többi részének pedig túl súlyos károsodást okoznak. És mégis tehet valamit a levélbányász ellen. Ha a fája az első évben fertőzött, azonnal gyűjtse össze és égesse el a lehullott leveleket, hogy távol tartsa a lárvákat.túlélni.
Amúgy mindenféle madár a levélbányászok természetes ellensége. Tegye érdekessé kertjét a madarak számára – minél több madár tartózkodik a kertjében és keres élelmet, annál nagyobb az esélye annak, hogy a kertjében jövőre hiányzik a kert. Íme egy olvasnivaló: Madarak vonzása – így érheti el a hangulatos csicsergést a kertben.
❍ A gesztenyefúró:
A gesztenyebogár egy zsizsik, amelynek nőstényei lárvákat raknak a gesztenye termésére. Körülbelül 40 tojást tojnak – minden gyümölcsön egy tojást. A lárvák ezután befelé táplálkoznak, megvárják, míg a gesztenye leesik, majd visszatáplálnak, ahol a földbe fúródnak és hibernálnak.
➔ Harc:
A gesztenyefúró komoly károkat okozhat a gyümölcsállományban, és akár a fán lévő gyümölcsök több mint felét is elpusztíthatja, ha a fertőzés elég súlyos. A következő években a növekvő fertőzés elkerülése érdekében a szelídgesztenye termését mindenképp hullás után azonnal össze kell szedni, és az érintett termést elpusztítani, hogy a lárvák ne maradjanak a kertben, és több nőstény szelídgesztenyefúró támadja meg a fáját. a következő évben.
❍ A korai gesztenyelepke:
A korai gesztenyelepke egy pillangó. Tojásait a levelekre rakja. A kikelés után a lárvák megtámadják a termést. Átszúrják a maghéjat, és megeszik a gyümölcsöt. Aztán jöhet a következő gyümölcs. Annak érdekében, hogy a gyümölcsről a gyümölcsre juthassanak, selymes szálakat húznak, amelyeken aztán felmásznak. Ezekről a fonalakról, de a korán lehulló üres gyümölcshéjakról is gyorsan felismerhető a fertőzés. Különösen problémássá válik, amikor a korai gesztenyemoly, amely a szelídgesztenyemolyhoz hasonlóan főként a szelídgesztenyét érinti, bebábozódik. Mivel ez a folyamat a kéreg alatt megy végbe, és ismét nagy károkat okoz az állományban. Minél több korai gesztenyelepke fertőz meg egy fát, annál nagyobb károkat okoz a bábozás.
➔ Harc:
A fény-, feromon- és gyümölcslécsapdák jó ellenszernek bizonyultak. A korai gesztenyelepke ellen van néhány vegyszer, de ezek használata itt sem engedélyezett Németországban. A könnyebb vegyszeres rovarirtó szerek is működhetnek, de ennek viszonylag kicsi az esélye.
❍ A késői gesztenyelepke:
A későiA gesztenyelepke nagyon hasonlít korai névrokonára. A lárvák azonban itt, a talajban telelnek át, és így kevésbé károsítják magát a fát. Inkább a szelídgesztenye gyümölcsállományát veszélyeztetik, és nagymértékben csökkenthetik a betakarítást. A fertőzésnek alig vannak nyilvánvaló jelei, csak a túl korán a fáról lehulló üres gyümölcshéjak szolgálhatnak jelzésként.
➔ Harc:
Mivel a lárvák ezekben a gyümölcshéjakban maradnak, majd elássák magukat a földbe, gondoskodnia kell arról is, hogy a fertőzött gyümölcs héját azonnal összegyűjtsék és megsemmisítsék. Egyébként itt is ugyanez érvényes: a fent említett csapdák hatékony módszernek bizonyultak a leküzdésben. Csak akkor használjon peszticideket, ha azok ténylegesen jóváhagyottak, hogy elkerüljék a fának a helytelen kezelés miatti maradandó károsodását.
A leggyakoribb betegségek áttekintése
Mint sok más fánál, a különböző gesztenyefajtáknál is előfordulnak olyan betegségek, amelyek a fa súlyos legyengüléséhez vezetnek. A betegség rohamát általában gombás roham kíséri, mivel a betegségtől legyengült gesztenye nem rendelkezik a gomba elleni küzdelemhez szükséges erővel. Az eredmény lassú bomlás, néha belülről.
A több éven át tartó betegség által érintett gesztenye rendszeresen elveszíti stabilitását. Minél nagyobb a fa, annál hamarabb kell reagálnia a legrosszabb forgatókönyv esetén, hogy a fa az instabilitás miatt ne jelentsen veszélyt Önre, otthonára vagy a környéken élőkre. Ellentétben a kártevőkkel, amelyek gyakrabban fordulnak elő akár az egyik, akár a másik gesztenyefajban, a betegségekben alig van különbség a fajok között.
❍ A gesztenyekéreg rák:
A gesztenyevész az Egyesült Államokból importált gombás betegség. A gombák spórái a kéregben lévő sebeken keresztül érik el a fát, és ott terjednek. Az első jelek a kéreg sárgás elszíneződése és a kéregszövet besüllyedése vagy duzzanata. Később repedések keletkeznek a kéregben, és az érintett területek feletti növényi részek gyorsan elpusztulnak. A gesztenyevész gyorsan terjed, és ha egy fát megfertőz, gyorsan megfertőzheti a közeli fákat is, mivel a levegőn keresztül terjed. Emiatt a fertőzés első jelére cselekednie kell.
➔ Harc:
Az egyetlen módja annak, hogy megszabaduljunk a gesztenyevésztől, ha nagyvonalúan visszavágjuk az érintett területeket, egészen az egészséges fáig. A legyengült ágakat is rendszeresen tisztító vágással távolítsa el, mert különösen a fa legyengült részeit támadhatja meg gyorsan a gesztenye kéregrákja.
A legjobb módja ennek megelőzésére, ha elkerüli a szükségtelen sebeket a fán, és rendszeresen és mindenekelőtt szakszerűen vágja le a gesztenyét. Ha sebeket észlel a fán, oltó kenőcsöt vagy sebzáró kenőcsöt kell a fára kenni, hogy elősegítse a természetes gyógyulást. A fametszést mindig a hideg évszakban kell elvégezni, hacsak nem feltétlenül szükséges azonnali gombás fertőzés miatt, mivel a gombák ilyenkor nem szaporodnak olyan jól, és a gombásodás veszélye a most kivágott területeken nagyon alacsony. .
❍ A tintabetegség:
Ez is gombás fertőzés. Ezt a betegséget a Phytophthora fajok okozzák, amelyek megtámadják a gyökereket, és a levél hervadását, sőt a lombkorona halálát okozzák. Ezután a tintaszerű folyadék szivárog ki a fa tövéből, így a betegség nevét kapta. Különösen a nedves talajon álló fákat lehet gyorsabban megtámadni, mivel itt optimálisak a körülmények a gombák számára.
➔ Harc:
A gyökérnél történő közvetlen kezelés nehéz. Az egyik lehetőség, ha a fa körül bőségesen szórja ki a csirkehústrágyát a talajra, mivel ez elpusztíthatja a gombát. A gyökerek feltárása, majd csirketrágyával való kezelése itt is értelmes. Ügyeljen azonban arra, hogy elkerülje a további gyökérkárosodást, különben a gombának új lehetőségei lesznek a gyökérbe való behatolásra. Általában ez a legjobb megelőzési forma is.
Ha a fája gyökereiben sérülést észlel, például gyökereket, amelyek kilógnak a talajból, a lehető leghamarabb kezelje ezt megfelelő oltókenőccsel vagy gesztenyefák számára készült sebzáró kenőccsel.
❍ Vérző gesztenye:
A vérző gesztenye jelenséget eredetileg főleg Hollandiában figyelték meg, de mára Németországba is megérkezett. Az ok egy bakteriális fertőzés, amely ellen jelenleg nincs igazán hatékony ellenszer. Fája betegségét úgy ismerheti fel, ha sír és "vérző" foltok jelennek meg a törzs kérgén vagy az egyes részeken.ágak. A sírófolt körül a lombozat elszíneződése és a kéreg barnulása és duzzanata is előfordul. Ha a fertőzés folytatódik, fennáll annak a veszélye, hogy a fa teljesen kihal.
➔ Harc:
Ismét, csakúgy, mint a gesztenyevész esetében, csak az érintett területek nagyvonalú metszése egészen az egészséges fáig segíthet.
A megelőzés azonban a legjobb módja a fa védelmének. Például, mielőtt vágni kezd a fán, fertőtlenítse a metszőeszközöket, hogy megakadályozza a baktériumok bejutását a fa sebeibe. Itt is a nyílt sebeken megfelelő oltó- vagy tömítőalbumok használata védi a fát az ezekre a területekre behatoló baktériumoktól. Ha fertőzést észlel, gyorsan kell cselekednie, mivel nincs olyan gyógymód, amely visszafordítaná az ilyen fertőzést, és a terjedés elkerülhetetlenül a fa teljes elpusztulásához vezet, vagy biztonsági okokból előzetesen ki kell vágni.
Következtetés:
A betegségek és kártevők elleni hatékony védekezés gyakran nehéz, mert a hatékony szerek nincsenek jóváhagyva, és az engedélyezett szerek nem ígérhetnek teljes garanciát a kártevők és betegségek elleni hatékonyságra. Van azonban néhány hagyományos módszer a betegségek és kártevők elleni védekezésre. Végső megoldásként metszésre van szükség, hogy megmentse a fa többi részét a teljes pusztulástól. Azonban az is bebizonyosodott, hogy a gesztenye megfelelő gondozásával és kezelésével sok betegség viszonylag könnyen elkerülhető.