A talaj letakarását talajtakarásnak nevezik, bár a kertészeknek különböző okai vannak erre. Ebből a cikkből kiderül, hogy melyik talajtakaró mire alkalmas.
Amikor a legtöbb embernek a "mulcs" kifejezés jut eszébe, először a kéregtakarás jut eszébe, amely ma már minden vaskereskedésben és kertészeti központban kapható. A mulcsozás azonban sokkal több, mert a kifejezést sok évvel ezelőtt a kertészetben találták ki. A talajtakarás lényege a talaj lefedése. Erre a célra többnyire szerves anyagokat használnak, amelyek mindegyikének célja a talaj nedvesen tartása.
Ha időnként egy réteg talajtakarót ad az ágyaknak, semmi rosszat nem fog tenni. Mivel a talajtakaró nedvesen tartja a talajt, bizonyos talajtakarók tápanyagot is adnak, és pozitív mellékhatásként kevesebb gyom nő. De nem minden talajtakaró alkalmas minden ágyra. Annak érdekében, hogy mindent jól csináljon, íme néhány apró tipp, hogy hol érdemes a talajtakarót a legjobban használni:
Kéregtakarás:
Bármilyen virágágyásban használható, és ösvénynek is alkalmas.
Szalma:
Különösen jó zöldségágyásokhoz, eper közé és gyógynövényágyásokba is. A szalmát jól meg kell csépelni, hogy jövő tavasszal ne teremjen gabona a kertben.
Lombozat:
Kiváló védőréteg a fák és cserjék alatt. Humuszforrásnak is számít, amikor a levelek fokozatosan lebomlanak.
Kaszálás:
Ennek minden virágágyás örül, de a zöldség- és gyógynövényágyás is. Alkalmas eperágyásba is, de csak betakarítás után. Vigyázat: a levágott gyepnek száraznak kell lennie.
Faforgács:
Főleg buja gyökerű cserjék és fák alatt használják. Nem alkalmas fiatal növények számára, mivel a faforgács elnyomja a növények növekedését.
Kavics:
Nagyon jól néz ki a sziklakertben és ösvényként is.
Ökölszabály: Soha ne tegye túl magasra a réteget, maximum öt centiméter elegendő, még akkor sem, ha például kéregtakaráshoz tíz centimétert adnak meg. Ha megfelelően mulcsol, sokat tesz a növényekért, és vizuálisan is szebb lesz az ágyás.